„Napjaink nagy művészeti kérdése a különböző műfajok találkoztatása. Ebben a komponálási folyamatban nem erről van szó. Próbáltam leírni, amit belül hallottam a dalok mellé. Arra tettem kísérletet, hogy a népdalokhoz szólaljanak meg olyan hangok, harmóniák, amelyek modernek, és ugyanakkor kiszolgálják a dalok veretes, archaikus zeneiségét. Egészen friss, egyedi hangzást kaptunk, amikor klasszikus zenészekkel együtt létrejött ez az újszerű értelmezés.
Hitem szerint a népművészet ornamentikája találkozik a klasszikus zene előadóinak fegyelmezettségével, úgy, hogy közben egyik sem sérül, inkább egymás általi gazdagodásról beszélhetünk. Ezekkel a dalokkal népzenészként találkoztam. Együtt muzsikálva klasszikus zenészekkel az derült ki, hogy a látszólag különböző előadásmódjaink egybezengetve igen érdekes hangzást, karaktert kapnak.”
Szokolay Dongó Balázs
Bodrogi Éva – ének
Fejérvári János – brácsa
Horváth Márton Levente – orgona
Szokolay Dongó Balázs – furulya, duda, szaxofon
