Az együttest Kakuk Balázs alapította 1980-ban azzal a céllal, hogy Joseph Haydn Esterházy Miklós hercegnek barytongambára írt közel kétszáz művét eredeti hangszeren, korabeli menzúrában megszólaltathassa. Az együttes Haydn minden barytontriója, a kvintettek, oktettek mellett az Esterházy-kör többi komponistái: Albrechtsberger, Burgksteiner, Hummel, Neumann, Tomasini, Lidl, Krause barytondivertimentóit is játssza.
Filmzenei felvételek, TV-produkciók, koncertturnék világszerte.
Zenélünk mindenütt, a világ nagy koncerttermein kívül Önöknél is: Exkluzív fogadás, konferencia, kiállítás megnyitó, Múzeumok Éjszakája, esküvő, születésnap, névnap, állami és magán ünnepségek alkalmával. HAYDN BARYTONTRIO BUDAPEST, korhű Bécsi Klasszikus vonóstrió, barytongamba eredeti menzúra, “Pompakedvelő” Esterházy Miklós korabeli hangszere.
műsorajánlat
Kakuk Balázs gordonka és viola da gamba művész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Bartók Béla Konzervatórium tanára. 1978-ban a Collegium Musicum Budapest Barokk-quartettjével Brugge-ben a Flamand Festival Régizenei Versenyének győztese. A modern és barokkcselló mellett eredeti menzúrában játszik az összes (szoprán, alt, tenor és basszus) viola da gambán és a 17 húrú barytongambán.
A HAYDN BARYTONTRIO BUDAPEST megalapítója és művészeti vezetője.
A historikus muzsikálás és előadásmód nemzetközi rangú specialistája, kül- és belföldi mesterkurzusok tanára, jelentős zenei versenyek zsűritagja.
Szólista- és kamaramuzsikusként világjáró művész, számos rádió-, TV- és díjnyertes CD-felvételt készített.
Czuczor Anna Magdaléna hegedű kamaraművész. Mint hegedűs és brácsista szólista, kamarazenész és zenekari muzsikus, koncertezett Ausztriában, Németországban, Svájcban, Angliában, Hollandiában, Luxemburgban, Dániában, Franciaországban, Szlovákiában, Olaszországban, Horvátországban. Budapesten a BANKCENTER “Music at Lunch Time” sorozat szerkesztője és állandó közreműködője, a Caprice Quartet alapítója és művészeti vezetője, az Aelia Sabina Zeneiskola hegedű tanára.
2003 óta muzsikál a HAYDN BARYTONTRIO BUDAPEST együttesében.
Kaszanyitzky András 1998-ban szerzett gordonkaművészi diplomát a budapesti Zeneakadémián. Számos hazai és külföldi verseny győztese, helyezettje. 1996-ban Budapesten a Popper Gordonkaverseny második díjasa. Játszott a Somogyi vonósnégyesben, Sándor Frigyes Kamarazenekarban, Erkel Ferenc Kamarazenekarban, a London City Operában, a Haydn Sinfonietta Wienben, állandó tag a Weiner-Szász Kamaraszimfónikusok és a HAYDN BARYTONTRIO BUDAPEST együttesében.
Fellépett Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Görögországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Romániában, Angliában, Skóciában, az USA-ban, Kínában, Thaiföldön.
A baryton/viola di bordone, viola bardone/
ez a XVII. század második felében keletkezett különleges hanghatású vonós-pengetős hangszer a XIX. század elejéig élte fénykorát. Úgy keletkezett, hogy egy speciális építésű tenor-basszus viola da gamba 6-7 (vonóval megszólaltatható) húrjához még egy regiszter (8-20 vagy annál is több) fémhúrt társítottak. E húrok erős rezonálása adja a baryton egyedülálló hangzását. A húrok a bal hüvelykujjal a hangszer nyaka mögött meg is pengethetők.
Leopold Mozart Hegedűiskolájában (1756) a következőképpen mutatta be a barytont: “Ennek a hangszernek, csakúgy mint a gambának, 6-7 húrja van. A nyak nagyon széles, és hátsó része üreges és nyitott, ahol kilenc vagy tíz sárgaréz és acélhúr is feszül, melyeket a hüvelykujjal megérintenek és pengetnek, mégpedig úgy, hogy amíg a felső bélhúrokon a vonóval játsszák a főszólamot, egyidejűleg a hüvelykujjal pengetik hozzá a nyak alatt feszülő húrokon a basszust. És éppen emiatt kell a barytonra írt darabokat különleges módon komponálni. Egyébként a legbájosabb hangszerek egyike.”
A barytont és annak játékmódját legelsőként Daniel Speer írta le, Ulmban 1687-ben megjelent Unterricht der Musikalischen Kunst (A zenei művészet tanítása) című tankönyvében:
” Még egy viola létezik, amely az összes többit felülmúlja, viola di bordonnak nevezik. Olyan művészt azonban, ki ezen játszani tud, vajmi keveset találni.”
